Az illatok, ízek, zamatok érzékelését és megítélését összetett fizikai, fiziológiai, pszichikai, érzelmi, szimbolikai és kulturális tényezők összhatása határozza meg.
Az életkor, a nem, az egészségi állapot, a környezet hatása (évszak, hőmérséklet, világítás, zaj, páratartalom, idegen illatok, színek), a környezet hangulata, díszítése, a közérzet, a kedélyállapot, az egyéni ízérzékenység, a színek pszichikai hatása, az emberek viselkedése, a szimbolikai értékek érzelmi befolyása mind együttesen nagyon fontos szerepet játszik. Mindezeket a tényezőket figyelembe kell vennünk a borok és az ételek megfelelő ízharmóniájának megteremtéséhez. Így tudjuk alkalmazni azokat az általános szabályokat,
- amelyek az ízharmónia megvalósítását elősegítik,
- amelyek az ételek és a borok összehangolását élménnyé, játékos, baráti és kulturált hangulatú időtöltéssé teszik.
A borok és az ételek ízharmóniájának a megteremtése kellemes feladat. Az ízekkel, az emlékekkel és az élményekkel való játék.
A borok ízben gazdagabbnak tűnnek, ha étkezés közben fogyasztjuk őket. A legtökéletesebben elkészített étel jó ízhatásait teljesen elronthatjuk egy rosszul kiválasztott borral.
Képzeljük el például, hogy egy nagy gonddal elkészített párolt, friss fogast eszünk és italként egy új tölgyfa hordóban érlelt, erősen csersavas cabernet sauvignon típusú vörösbort fogyasztunk hozzá. A bor teljesen lerombolja a fogas gyöngéd, finom és friss ízeit.
A bor végeredményben a gasztronómiai tökély biztosításának az utolsó mozzanata. A mesterszakácsok vagy a családi-otthoni étkezésekért „felelős" tehetsége biztosítja a gasztronómiai csúcs első részét, amelynek befejező része és végső koronája a választott bor harmonizáló képessége.
A bor a tökéletesen elkészített ételt még tökéletesebbé teheti.

Az ízegyeztetések alapelvei

A borok és az ételek közti harmónia megvalósításának két alapvetően az ízekhez kötődő szabálya van:
- az egyik, a hasonló ízek harmonikus egyeztetésének a szabálya,
- a másik, az ellentétes ízek harmonikus kiegészítésének a szabálya.
A hasonló ízek összhangjának megteremtéséhez a savanykás ételeket savasabb borokkal, míg az édes íz felé hajló ételeket magasabb cukortartalmú borokkal egyeztessük. Az ellentétes ízek kiegyenlítésére ellentétes ízeket állítsunk szembe egymással - édes-sós, édes-savanyú, édes-keserű - oly módon, hogy azok új, összetett, harmonikus ízhatásokat váltsanak ki.

A hasonló ízek egyeztetése

A borok és az ételek ízének hasonlóságát nagyon jól kihasználhatjuk a tökéletesebb harmónia megteremtésére.
- Savanyú ételekhez - savasabb borok
Ha olyan ételeket fogyasztunk, amelyekben a savanyú ízek hatása jobban érvényesül (savanyú káposzta, édes-savanyú ételek), akkor a savanyú ízre való ízérzékenységünk megnő, és így a kemény és széles savú borokat lágyabbnak, kerekebbnek, kevésbé savasnak találjuk.
- Édes ételekhez - édes borok
Ha édes ízű ételeket fogyasztunk, akkor az édes ízre való ízérzékenységünk emelkedik, és ezért kevésbé érezzük édesnek a magas cukortartalmú borokat.
- Paprikás ételekhez- száraz, magas extrakttartalmú fehér- és vörösborok
Paprikás ételeinknek van egy kellemes, a pirospaprika ízéhez kapcsolódó, jellegzetes kesernyéssége. A paprikás étel a keserű ízre való ízérzékenységünket megemeli. Egy száraz, magas extrakttartalmú fehérbornak vagy egy száraz, fűszeres aromájú vörösbornak a savai kesernyésnek tűnnek, tehát harmonizálnak a paprikás ételekkel (különösen a kadarka illik kitűnően ezekhez az ételekhez).

Vízszintes és függőleges egyeztetés

A borok és az ételek egyeztetésénél elméletileg két módszert különböztethetünk meg:
- vízszintes és
- függőleges egyeztetést.
A vízszintes egyeztetésnél egy megadott ételhez keressük a megfelelő bort (libamáj és tokaji aszú). A függőleges egyeztetésnél viszont már ételsorról beszélhetünk: tehát az ételsor fogásaihoz úgy kell kiválasztanunk a megfelelő borokat, hogy tekintetbe vesszük az egymás után következő borok és ételek aroma- és ízmeghatározóit olyan módon, hogy a borok kielégítsenek bizonyos hagyományos egyeztetési szabályokat:
- a fehérbor (általában) megelőzi a vörösbort, - a száraz bor a félédes és édes bort,
- a könnyű bor a testesebb bort,
- a fiatalabb bor az idősebb évjáratú bort,
- az egyszerűbb ízhatású bor az összetettebb ízhatású bort. Természetesen ezek a szabályok nem alkalmazhatók feltétlenül minden alkalommal, és nagyon sok kivétel van.
Gyakran a kivételek és a merész függőleges párosítások alkotják a legérdekesebb és legemlékezetesebb gasztronómiai élményeket. Például az ételsor első fogásához választhatunk egy aromás, könnyű kadarka típusú vörösbort (Pick hidegtál), majd folytatjuk egy határozott savú, aromadús fehérborral (badacsonyi olaszrizling és tárkonyos fácánpástétom).
Ha az első fogás liba- vagy kacsamájpástétom, akkor nyugodtan kezdhetjük az ételsort egy háromputtonyos tokaji aszúval, ügyelve arra, hogy a következő fogásnál a tokaji aszú ízhatását savanyú ízhatású fogással semlegesítsük! (Savanyú vadmalacleves és élénk savú, friss furmint.)
Az ételsor utolsó fogását (édesség) viszont úgy válasszuk meg, hogy harmóniát alkosson magasabb puttonyszámú aszúval (öt-hat puttonyos aszú). A kezdő aszú kitűnő ínélményét felül kell múlnunk egy kivételes évjáratú és magasabb minőségűvel.

Az ellentétes ízek egyeztetése

Az édes íz a legalkalmasabb a harmonikus egyeztetésre a többi alapízzel.
- Édes-savanyú ízpárosítás
A kínai konyhák (kantoni, pekingi, sanghaji) egyik jellegzetessége az édes-savanyú ízpárosítás. A középkori magyar konyha szintén kedvelte az édes-savanyú ízeket. Ezekhez az ételekhez az édes, félédes és határozott savtartalmú borok a legharmonikusabbak.
- Édes-sós ízpárosítás
A japán, a skandináv és az északi népek konyhái kedvelik különösen az édes-sós ízhatásokat. A sós ízű ételekkel jó együttest alkotnak az édes és a félédes borok.
- Édes-keserű ízpárosítás
A kesernyés íz érdességét nehéz megfelelően harmonizálni. A túl keserű íz domináns hatású, amely szétrombolja a borok kellemes ízét. Csak a gyengén kesernyés ízű ételeket lehet harmonizálni édes és határozott savtartalmú borokkal (tokaji aszú csokoládétortával).
- Sós-savanyú ízpárosítás
A sós íz aláhúzza és kellemetlenül megerősíti a savanykás ízeket, és a savas borokat visszatetszően durva savúvá teszi. Ezért a sós ételekhez ne igyunk túl savas borokat, mert kedvezőtlen fémes ínhatásokat váltanak ki.
- Keserzű-savanyú ízpárosítás
A túlzottan keserű és savanyú íz visszatetsző. Ilyen ételeket általában nem is fogyasztunk. Savas borral a kesernyés ételek ínhatása különösképpen kellemetlen.

Nehéz és veszélyes párosítások

Egyes ételeket, mártásokat és alapanyagokat nagyon nehéz összhangba hozni a borokkal. Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen típusú ételekhez ne igyunk bort, de inkább az asztali borokat vegyük elő. A borokkal nehezen társítható ételek a következők:

• articsóka • paradicsom
• csokoládé• narancs
• csípős mártások• fagylalt
• mentaízű mártások • túl savanyú ételek
• tartármártás• saláták

A bortípusok meghatározása

- Édes, félédes: a ki nem erjedt cukor többé-kevésbé édessé teszi a bort.
- Száraz: nincs visszamaradt cukor, a bor íze kellemesen savas és kesernyés.
- Bársonyos: harmonikus, finom csersavtartalmú vörösborok jellemzője.
- Elegáns: nemes aromájú, harmonikus, finom savú bor.
- Fanyar: a csersav jellegzetes íze, az elegáns fanyarság az új tölgyfa hordóban érlelt borok kívánatos jellemzője.
- Friss, üde: élénkebb savtartalmú fiatal borok jellemzője.
- Gerinces: testes, élénk és határozott savtartalmú borok.
- Gömbölyű: lágyabb savakkal rendelkező, harmonikus bor, amelynek összbenyomása gömbölyű és kerek érzékszervi hatást kelt.
- Harmonikus: a bor érzékszerveinkre ható alkotórészeinek (sav, cukor, extrakt, alkohol, illat, aroma) tökéletes összhangja.
- Hosszú: az illat- és zamatanyagokban gazdag, kemény és testes borok aromáit hosszan „visszacsengve" érezzük.
- Karakteres: jellegzetes illat- és aromavilág.
- Kemény: nagy savtartalmú és nagy extrakttartalmú bor.
- Könnyű: kellemes, alacsonyabb alkoholtartalmú bor.
- Lágy: alacsony savtartalmú bor.
- Nehéz: nagy alkoholtartalmú, extraktanyagokban gazdag bor.
- Olajos: nehéz, testes, magas glicerintartalmú bor.
- Sima: finom sav- és glicerintartalmú bor.
- Testes: magas extrakttartalmú bor.
-Tüzes: harmonikus, magas alkoholtartalmú bor.

A borok savainak és extrakttartalmának lágysága vagy keménysége
- a termőtalaj jellegétől és
- a szőlőfajta karakterétől is függ.
A lágyabb borok általában a homokos és löszös talajokon teremnek (Alföld, Dél-Balaton, Szekszárd).
A keményebb borok termőtalaja a meszes, agyagos és vulkanikus eredetű talaj: Tokaj-Hegyalja, Balaton-felvidék, Somló, Eger, Mátraalja, Mór, Etyek, Sopron, Villány.
A szőlőfajták közül a leányka, az irsai olivér, a rizlingszilváni, az oportó, a tramini inkább lágy borokat ad, amíg a furmint, a juhfark, az olaszrizling, a chardonnay, a budai zöld, a kékfrankos, a cabernet sauvignon, a cabernet franc keményebb borokat határoz meg.

A bor ideális hőmérséklete

Az ételek és a borok sikeres együttes jó hatásának az egyik fontos feltétele a borok megfelelő hőmérsékleten való fogyasztása. A különféle borfajtáknál az ideális fogyasztási hőmérséklet a következő:
- pezsgő 6-8 °C
- száraz fehérbor 8-10 °C
- rosé8-10 °C
- félédes fehérbor10-12 °C
- tokaji aszú10-12 °C
- fiatal vörösbor12-14 °C
- idősebb vörösbor14-16 °C
Az éttermekben a borokat gyakran túl melegen szolgálják fel. Különösen a vörösborokat, amelyeket az úgynevezett „szobahőmérsékleten" mutatnak be.
A vörösboroknál a szobahőmérsékleten való felszolgálást a19. században kezdték, a kóstolás egyik fontos szabályának átvételével, de abban az időben a szobahőmérséklet más volt. A19. században a téli időkben a szobahőmérséklet általában 16-18 °C körül volt. Ez a hőmérséklet valóban ideális az idősebb vörösborok fogyasztására. Ma az éttermek, lakások hőmérséklete általában 23-25 °C. A bor tehát egy ilyen magas „szobahőmérsékletet" vesz át. Egy 23-25 °C-os vörösbor teljesen jellegtelenné válik. Ezen a hőmérsékleten az aromák eltűnnek, csak a csersavat és az alkoholtartalmat érezzük. Ugyanilyen hiba a bort túlságosan lehűteni a hűtőszekrényben. A bor „zárt" marad, és illatanyagai nem érvényesülnek.